Mendeli öröklés
A genetikai öröklődés mechanizmusa, amelyben az utód allélt kap az apától és egy allélt az anyától. Johann Mendel volt az öröklődés alapítója.
A mendeli öröklődés arra utal, ahogy bizonyos tulajdonságok vagy jellemzők nemzedékről nemzedékre adódnak át a Gregor Mendel által a 19. században megfogalmazott törvények szerint. Mendel kísérleteket végzett borsónövényeken, és megállapította, hogy bizonyos tulajdonságok hogyan öröklődnek. Megfigyelései alapján három alapvető öröklődési törvényt fogalmazott meg:
- A dominancia törvénye: Ha egy organizmus egy gén két különböző formáját (vagy allélját) örökli, akkor a domináns allél tulajdonságát fogja mutatni, míg a másik allél recesszív.
- Az elválasztás törvénye (vagy szegregáció): A nemi sejtek (ivarsejtek) képződése során az egyedben egy örökletes tulajdonság két allélja elválik egymástól. Mindegyik ivarsejt a két allél közül csak egyet hordoz.
- A független rendezés törvénye: A különböző tulajdonságok génjei egymástól függetlenül öröklődnek, hacsak nem ugyanazon a kromoszómán vannak (ez egy leegyszerűsített nézet, a gyakorlatban a kromoszómán egymáshoz közel lévő gének összekapcsolhatók és együtt öröklődnek).
A mendeli öröklődés azokra a tulajdonságokra vonatkozik, amelyeket egyetlen gén határoz meg, és ahol az egyik allél domináns a másikkal szemben. Az élőlényekben azonban számos genetikai vonás összetettebb öröklődési mintákat követ, beleértve a kodominanciát, a hiányos dominanciát és a poligénes öröklődést. Mindazonáltal Mendel törvényei képezik a modern genetika alapját.
« Vissza a szószedethez