Gregor Mendel (1822-1884)
Gregor Mendel, aki 20. július 1822-án született az osztrák-magyarországi Heinzendorfban (ma Hynčice, Csehország), az egyik legjelentősebb biológus, akit gyakran a „modern genetika atyjaként” is emlegetnek. A 19. század közepén végzett úttörő munkája megalapozta a genetikai öröklődés megértését.
Mendel a brnói Ágoston-rendi kolostor szerzetese volt, a mai Cseh Köztársaságban. Tanulmányai során felkeltette érdeklődését a tudomány és a természetrajz, különösen a kertészet és a növényélettan. Hírnevének alapját 1856 és 1863 között a kolostor kertjében végzett borsónövényekkel (Pisum sativum) végzett kísérletei jelentik.
Kísérletei során Mendel különböző tulajdonságokkal rendelkező borsónövényeket termesztett, mint például a borsó és a virágok színe és alakja, és megfigyelte, hogy ezek a tulajdonságok hogyan öröklődnek nemzedékről nemzedékre. Munkája két alapvető felismerést eredményezett, amelyeket ma Mendel törvényeiként ismerünk:
- Az egységesség törvénye: A tiszta vonalak keresztezésében (egy adott tulajdonságra homozigóta) az első generáció (F1) minden utóda egységes.
- A felosztás törvénye: Az F1 utódok közötti keresztezéseknél a tulajdonságok a második generációban (F2) bizonyos arányban, jellemzően 3:1 arányban hasadnak.
Ezeket a felfedezéseket 1866-ban publikálták a „Versuche über Pflanzenhybriden” („Kísérletek növényhibridekkel”) című kiadványban, de a tudományos közösség nagyrészt figyelmen kívül hagyta őket. Csak a 20. század elején, jóval Mendel 6. január 1884-i halála után fedezték fel újra munkásságát, és ismerték el, hogy a genetika alapvető fontosságú.
Mendel munkája adta az alapot a genetikai öröklődés megértéséhez, és elvei még mindig a genetika központi részét képezik.
« Vissza a szószedethez