Arisztotelész (Kr. e. 384-322)
Arisztotelész, aki ie 384-ben született. az ókori Görögország északi részén fekvő Stagira városában a történelem egyik legbefolyásosabb filozófusa és tudósa volt. Platón tanítványa, később Nagy Sándor tanára volt. Munkássága számos témakört felölelt, beleértve a logikát, a metafizikát, az etikát, a politikaelméletet, a természettudományokat és a biológiát.
Arisztotelész Athénban telepedett le, és csatlakozott Platón Akadémiájához, ahol körülbelül húsz évig tanult és tanított. Platón halála után elhagyta Athént; végül II. Fülöp macedón király udvarában kötött ki, ahol Nagy Sándort tanította.
Macedóniában eltöltött idő után Arisztotelész visszatért Athénba, ahol megalapította saját iskoláját, a Lyceumot. Itt fektette le filozófiai rendszerének alapjait, amely az empirikus megfigyelést elvont érveléssel ötvözte. Úgy vélte, hogy a tudást közvetlen tapasztalattal és megfigyeléssel sajátítják el, ez a megközelítés különböztette meg tanárától, Platóntól.
Arisztotelész hozzájárulása a biológiához úttörő volt. Az élő szervezetek széles skáláját vizsgálta a növényektől az állatokig, leírta szerkezetüket, életfolyamataikat. A természettudomány szisztematikus megközelítése miatt az állat- és botanika egyik korai megalapítójának tartják.
Az „Organon” néven ismert logikai munkái a 19. századig a nyugati logikai elmélet alapját képezték. Etikai elméletei, különösen az erényetika hangsúlyozása és az „arany középút” koncepciója továbbra is hatással vannak a modern filozófiára. Arisztotelész ie 322-ben halt meg. a Halkisban.
« Vissza a szószedethez