78. FEJEZET
Ha már nem hajtják végre az NNMB-ket, nem oldódik meg minden probléma
Tegyük fel, hogy mától már nem hajtanak végre nnmb-t... akkor holnap nem szűnik meg minden probléma. Jó kezdet lenne, de egy életbe telhet, amíg az utolsó NNMB-k következményei véget érnek.
Sok interszex ember számára az NNMB-k betiltása az egyenlőség bizonyos fokú elérése felé tett első fontos lépés; még annál is fontosabb, mint a diszkriminációellenes jogszabályokba való beillesztés, és az X jel bejegyeztetése az útlevélbe és a születési anyakönyvi kivonatba.[3] 1A kötelező bevezetés a harmadik nem Németországban (a történelem német szemszögből való leírását lásd: Von Wahl, 2022[8]) legjobb esetben hatástalannak, legrosszabb esetben pedig potenciálisan károsnak tekintik, mert beépíti a sebezhetőséget; továbbá ez nem foglalkozik a probléma intézményi gyökereivel. A kizárólag státuszon alapuló reformokat (például Ausztráliában és Németországban) nem interszexuális emberek és csoportok vezérlik, és – a gyermekek számára kötelező harmadik nemi kategória esetében – a kiszolgáltatottság megszilárdításának tekintik. [3]
Ha mától nem végeznek konszenzuson alapuló, nem alapvető orvosi kezeléseket (NNMB), az NNMB-k következményei egy életen át érezhetőek lesznek[1]. Ezért speciális kozmetikai sebészetre lesz szükség2A későbbi műtétek elvégzéséhez olyan kozmetikai sebészek szükségesek, akik ismerik a korai műtét során alkalmazott technikákat. és pszichológiai segítségre lesz szükség az elkövetkező évtizedekben, ezért a sebészeknek és pszichológusoknak ismeretekkel kell rendelkezniük az NNMB-k következményeiről az elkövetkező évtizedekben. A társadalomnak ezért az elkövetkező évtizedekben számolnia kell az NNMB-k következményeivel.
Az NNMB-k megszüntetése szintén nem jelenti azt, hogy az interszexuális emberek emancipációja befejeződött. Ők azok
- a színészek nagy száma,
- a megoldásokkal kapcsolatos nézeteltérés,
- kész, korábban használt megoldások hiánya,
- a helyes/rossz hiánya a megoldásokban, csak jobb/rosszabb létezik,
- a probléma egyetemes meghatározásának hiánya,
- mennyi időbe telik annak megállapítása, hogy a választott megoldás működik-e vagy sem,
- kapcsolat más (strukturálatlan) problémákkal,
- az interszexuális emberek emancipációjának hatása a társadalom egészére,
amelyek az interszexuális emancipációt a gonosz probléma (összetett, strukturálatlan vagy megzabolázatlan probléma).3A gonosz problémák elvét 1973-ban írta le Horst Rittel és Melvin Webber [7]. Ebben a kiadványban nincs hely ennek mélyreható megvitatására, de az a feltevés, hogy az interszexuális emancipáció összetett probléma, alapját kell, hogy képezze az interszexuális emancipáció további fejlődésének. Ellentétben az egyszerű problémákkal és a bonyolult problémákkal, az összetett problémák adaptív és tanuló vezetést igényelnek, amelyben több érintett folyamatosan vizsgálja a különböző szinteken (rendszerszinten, szervezeti szinten és megvalósítási szinten). közbelépés hozzájárul a kívánt változáshoz; a közös kipróbálás, értékelés, tanulás és alkalmazkodás a kulcsszavak. A nagyobb problémákat lépésenként lehet megoldani. A siker útjában álló fő hibák a következők:
1) úgy gondolja, hogy az összetett probléma végső soron egyetlen problémaként írható le,
2) elfelejteni, hogy az összetett probléma olyan változást igényel, amelyben az emberek hajlandóak a dolgokat igazán másként csinálni – ha azt teszed, amit mindig is csináltál, azt kapod, amit mindig is kaptál,
3) a sürgősség érzésének elvesztése azzal a gondolattal, hogy egy megkezdett beavatkozás elegendő hatással lesz az egész probléma megoldására, és
4) az áttekintés elvesztése „a táncparkettről és az erkélyről”, ami arra készteti az embereket, hogy körbeforduljanak, vagy akár rossz irányba menjenek.
Mindez azt jelenti, hogy mind az interszexuális jelenség társadalmi elfogadtatása, mind az interszexek társadalmi kirekesztésének megszűnése olyan folyamat, amelyre nincs kész megoldás, és amely még sokáig figyelmet igényel.4Ahogy Jet Bussemaker volt oktatási, kulturális és tudományos miniszter a képviselőháznak írt levelében: "Emberi jogok amelyeket folyamatosan ellenőrizni és védeni kell. Az emancipáció nem magától értetődő és soha nem fejeződött be. Az emancipáció folyamatos karbantartást igényel.”[2]
Most azonban itt az ideje, hogy gyorsan megtegyük ezt a legfontosabb lépést, a jogi szabályozást[4].
Nézőpont NNID
Az Nnmb-k csak egy kis részét képezik azoknak a problémáknak, amelyeket az interszexuális emberek tapasztalnak
Az Nnmbs fontos része volt Pénz Jánosoptimális gender politika” – egy elmélet, amely azt mondja, hogy megfelelő oktatással, titoktartással 5Az optimális gender nem a politika az egyetlen oka a titkolózásnak. John McLean Morris 1953-ban írta le a CAIS-t (ezért az Morris szindróma úgy hívják), hogy annak az esélye öngyilkosság A CAIS-ben szenvedő nőknél olyan nagy, hogy az orvos jobb, ha nem magyarázza el, mit jelent a diagnózis: „Bármilyen jogi, erkölcsi vagy vallási nézet is van ennek a szokatlan körülménynek, amikor egy férfi férfi ivarmirigyekkel rendelkező nővel házasodik össze, a nyilvánvaló humánus magatartás az, hogy nem avatkozik be, és ilyen beavatkozással pszichiátriai áldozattá válik, és esetleg öngyilkosságot is követ el.” [6] Lásd még a mellékletet DD: John Money kiadatlan, 1952-es tézise azt mutatja, hogy nincs szükség „normalizáló” kezelésekre.Tévhit, hogy John Money pszichológus valaha is bebizonyította, hogy az NNMB-k szükségesek. John Money hasonló nézete miatt. és működteti azt gender minden gyermekből férfi vagy nő lehet[5] (Lásd még a mellékletet DD: John Money kiadatlan, 1952-es tézise azt mutatja, hogy nincs szükség „normalizáló” kezelésekre.Tévhit, hogy John Money pszichológus valaha is bebizonyította, hogy az NNMB-k szükségesek.). Ez az elmélet már régóta létezik egészségügyi dolgozók elhagyták, de az NNMB-k megmaradtak. Legyen az NNMB-k kezelése az első lépés az interszexuális emberek teljes társadalmi elfogadása felé. Ezt követően még sok lépést kell megtenni, mind az interszexuális emberek gyógyítása, mind a társadalom megváltoztatása terén.
Amit az emberek mondanak
Hazugság és diszkrimináció
Igen, tizenöt éves voltam, közvetlenül azelőtt, egy évvel azelőtt, hogy megszületett az első barátom, mentálisan nagyon rosszul voltam. És volt egy, azt hittem, a legjobb barátom. Amikor középiskolába jártunk, két másik lány csatlakozott hozzánk. És egy bizonyos ponton elkezdtek hazugságokat és olyan szavakat terjeszteni, mint a manwijf, transgender, ilyenek. [..] De végül úgy jöttek hozzám, hogy: hé, hallottam ezt és ezt. Mondtam, hát? Hogy csak elmondtam, és hogy az emberek megértették, mi történik valójában, és hogy a dolgok, amiket terjesztenek, egyáltalán nem igazak, vagy félig igazak, vagy legalábbis nem helyesek. De ez valóban valósnak, valójában diszkriminatívnak tűnt.[a]
— Éva, 24 éves – 2023
Homofóbia nem éreztem magam biztonságban
(Az egyházi körben tapasztalható homofóbiáról, amelyhez a (volt) pasija tartozott.) „A magja valóban kifejezetten a melegek ellen volt, lehetsz az, de nem gyakorolhatod. És ez persze bizonytalanságot is kelt bennem, hogy azt gondoltam: igen, mennyire lehetek az, aki vagyok? .[b]
– Lotte, 29 éves – 2023
Figyelem a lökdösésre az iskolában
Különösen a zaklatásról [az iskolában], mert sok volt a zaklatás. Szóval erre nem fordítottak figyelmet, ami szintén elbizonytalanított: amíg velem nem történik meg. Olyan érzés. Tehát úgy gondolom, hogy az iskola nyújthatott volna némi támogatást ebben a tekintetben.[c]
– Sándor, 30 éves – 2023
Akkor halva születik
A gimnáziumban mindig feltettem a kérdést a tanároknak: lehetséges, hogy...? Az első tanár azt mondta: "Ez nem lehetséges." A második tanár […] azt mondta: „Akkor halva születik”. És az azt követő évben […] én is feltettem a kérdést a tanáromnak […], aki azt mondta: „Nem merem biztosan megmondani, úgyhogy utánanézek neked, majd visszajövök a következő leckében. És ez az első alkalom, hogy valaki bevallotta: "Nem értem ezt teljesen."[d]
— Éva, 24 éves – 2023
Dolgok, amelyeken változtatni kell
A társadalom amin változtatni kell ahhoz, hogy azt mondhassam, az élet értékes lenne számomra. Különösen a nőknek kellene változniuk, mert ők is nagy szerepet játszanak ebben. Nem szabad megítélniük a férfiakat a méretük alapján hímvessző vagy hogyan jöttek létre. Néha hallok olyan embereket, akiknek elmesélem a történetemet, és azt mondják: „A barátnőmnek is van egy férfija, akinek nem túl nagy a pénisze. Amíg az oldalt éri." Ezt úgy mondják: nem igazi férfi, mert csak kicsi a hímtagja. Aztán arra gondolok: a nők alkotják a férfiakat is a társadalomban. Nemi szervük mérete alapján ítélik meg őket. Nem bízom abban, hogy ez a változás valaha is bekövetkezik-e.
Tudom, hogy a tanulmányok kimutathatják, hogy a nők számára a pénisz mérete nem igazán fontos. De miért emeli ki a média, hogy ez a nők számára fontos? .[e]
– Geert de Vocht – 2023
Lásd még a fejezet idézeteit 105105: Az interszex embereket zaklatják, diszkriminálják és kirekesztik.Tévhit, hogy az interszex embereket nem zaklatják, nem diszkriminálják, kirekesztik és nem támadják meg..