TÉRVÉTELEK#64Nem mindig „normalizált”

  1. Az interszex története: Az 1950-es évekig az interszexuális testeket „normalizálták”. Történelmileg az interszex embereket arra ösztönözték, hogy megjelenésükhöz és viselkedésükhöz illő ruházatot viseljenek, ami bizonyos esetekben egyértelműen jelezte az interszexuális jellemzőket.
  2. Jogi és orvosi érdek: A 19. században és a 20. század elején feltámadt az interszex iránti jogi és orvosi érdeklődés, a jogi szabályokról, sőt a harmadik nem bevezetéséről is szó esett. Az orvosok a jobb diagnosztikai eszközök és a hormonokkal kapcsolatos ismeretek révén nagyobb figyelmet szenteltek az interszexnek.
  3. A sebészeti megközelítések kezdete: A 19. század végén és a 20. század elején tették meg az első lépéseket az interszexuális sebészeti megközelítések terén, bár a technikák korlátozottak voltak és gyakran károsak voltak. Az Egyesült Államokban Hugh Hampton Young sebészeti technikákat írt le 1937-ben, de közepes eredményekkel és magas kockázattal.
  4. Holland fejlemények: Hollandiában a plasztikai sebészet csak az 1950-es években kezdődött, kezdetben a végtagokra és az arcokra helyezték a hangsúlyt, nem a nemi szervekre. Az interszex és a „normalizációs” műveletek iránti korábbi holland érdeklődés a 20. század elejétől származik.
  5. Áttérés a széles körben elterjedt kezelésekre: Az NNMB-k széleskörű alkalmazása interszex embereknél csak az 50-es évek után kezdődött, amikor a plasztikai sebészet és az érzéstelenítés ismeretei javultak. Ez az időszak etikai váltást jelentett a bioetikában: az interszexuális felnőtteken végzett műtéteket etikátlannak tartották, míg a csecsemőknél és kisgyermekeknél invazív sebészeti eljárásokat és viselkedési normákat vezettek be és normalizáltak.
  6. Áruházasítás: Ez a kezelési és attitűdbeli változás azt mutatja, hogy a transformáció egy orvosilag árusított jelenség felé.


AI-val összefoglalva és egy szerkesztő által ellenőrizve.

64. FEJEZET

Az interszexek „normalizálása” viszonylag fiatal jelenség

Hosszú ideig az interszexuális testek „normalizálódtak”. Csak az 1950-es években jelent meg egészségügyi dolgozók az interszex lehetőségét árusítani.

A tizenhetedik és tizennyolcadik századból 119 „férfiként élő nő” esete ismert. A legtöbb férfi számára nem ismert, hogy a magyarázat alapja az interszex, paródia, homoszexualitás, ill trans volt, de számos leírt esetben egyértelműen interszexről van szó. Az interszexuális embereket arra utasították, hogy a megjelenésükhöz és viselkedésükhöz leginkább illő nemű ruházatot viseljenek.[1]

A tizenkilencedik században és a huszadik század elején az interszexuális emberekre vonatkozó jogi szabályokat vették figyelembe.[9] és még egynek is harmadik nem be kell vezetni – főként azért, mert az interszexualitást a közerkölcsöt fenyegetőnek tekintették[6]. A tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején az orvosok is elkezdtek érdeklődni az interszex iránt.[2], részben azért, mert a diagnózishoz szükséges eszközök (pl. jó mikroszkópok) és több ismeret a hormonok elérhetővé vált[7], hanem azért is, mert az interszexuális emberek többé-kevésbé készségesen vetették alá magukat az intenzív tapintási technikáknak[8].

Az Egyesült Államokban a Urológus Hugh Hampton Young 1937-ben írt egy könyvet címmel Nemi szervek rendellenességei, hermafroditizmus és kapcsolódó mellékvese-betegségek amelyben az (akkori) legfejlettebb sebészeti technikákat írták le; 55 beteget 379 fényképpel és 534 rajzzal illusztráltak. Az eredmények nem voltak nagyszerűek; Elizabeth Reis amerikai történész így ír a könyvről: „az orvosok segítségét kérő férfiak, nők és gyerekek gyakran rosszabb fizikai és lelki állapotban maradtak, mint amikor bejöttek.” A kockázatok is nagyok voltak. C. Everett Koop sebész 1940-ben felsóhajtott, hogy a halálozási arány még egy egyszerű sztómaműtéttel (kolosztómia) is 90% körüli.[10]

Hollandiában a plasztikai sebészet csak az 1950-es években indult el. Nem fordítottak figyelmet a nemi szervek sebészetére – a rekonstrukciós sebészet eredete a háborúban rejlik, ezért a hangsúly a végtagokon és a súlyosan megcsonkított arcokon volt.[4]

Ez nem jelenti azt, hogy az orvosokat korábban nem érdekelte az interszex. A holland nőgyógyász Geijl már 1902-ben publikált az interszexről és a test létrehozására irányuló műveletekről.normalizálni"[9]. Más európai országokból is ismertek ilyen kiadványok.

Ám mind az Egyesült Államokra, mind Európára jellemző, hogy az 1950-es évek előtt a műtétről szinte kizárólag felnőtteknél beszéltek.[11]. Csak amikor a plasztikai sebészetről és az érzéstelenítésről több tudás vált elérhetővé, akkor kezdték el az NNMB-t széles körben elvégezni.[3, 5]. Nem véletlen, hogy ez a változás akkor következett be, amikor a bioetikában felmerült az a gondolat, hogy az interszexuális felnőtteken végzett műtétek etikailag igazolhatatlanok, de a csecsemők és kisgyermekek nem hozhatnak maguknak döntéseket, így az orvosok nem csak a helyrehozhatatlan sebészeti beavatkozás elkerülését vállalták. jóvátétel”, hanem a betegek helyzetével kapcsolatos szégyenérzetet és elhallgatást elősegítő magatartások ösztönzése is[11].

Mivel az NNMB-k definíció szerint orvosilag szükségtelenek, és az NNMB-ket erre szakosodott központok végzik, az interszexek árucikké válnak.

Nézőpont NNID

Az interszexuális emberek „normalizálódása” viszonylag fiatal jelenség

Az, hogy manapság már nem halnak meg tömegesen a gyerekek a műtétek miatt, nem ok arra, hogy az illető beleegyezése nélkül szükségtelen műtéteket hajtsanak végre. Ez megtörtént az elmúlt hetven évben, és még mindig nem sikerült meggyőzően vagy tudományosan bizonyítani, hogy az NNMB-k szükségesek, vagy akár hozzájárulnak a életminőség az interszex embereké. Az elmúlt húsz évben kísérletek történtek arra, hogy az egészségügyi szakemberek önszabályozással vessenek véget ezeknek a „kezeléseknek”. Hiába. Ezért könyörög NNID most az interszexuális gyermekek nemi megerősítő kezelésének jogi szabályozásáról.

Amit az emberek mondanak


  • LAD
    Cital.[a]
    — Éva, 24 éves – 2023
Szó szerinti idézet emberi jogi paradigma
Szó szerinti idézet Orvosi paradigma
Kiejtés/ajánlás/idézet emberi jogok intézmény vagy hatóság
Könyv vagy (lektorált) cikk idézete, amely nem egy szerzőnek tulajdonítható,
paradigmától függetlenül
  1. Dekker RM, van der Pol LC, Burke PJ. The Tradition of Female Transvestism in Early Modern Europe. Basingstoke, Hampshire, UK: MacMillan Press; 1989. ISBN: 978-0-333-41253-4 https://doi.org/10.1007/978-1-349-19752-1
  2. Dreger AD. Hermaphrodites in Love: The Thruth of the Gonads. In: Rosario VA, redactie. 2010 digital reprint ed. New York, NY, USA: Routledge; 1997. p. 46-66. ISBN: 0-415-91501-5
  3. Fausto-Sterling A. Sexing the Body: Gender Politics and the Construction of Sexuality. New York, NY, USA: Basic Books; 2000. ISBN: 9780465077144
  4. Haeseker B. Vijftig jaar plastische chirurgie in Nederland. V. Geschiedenis. Nederlands Tijdschrift voor Geneeskunde. 2000;144(21):999-107.
  5. van Heesch MA. Ze wisten niet of ik een jongen of meisje was: kennis, keuze en geslachtsvariaties – Over het leven met en kennen van intersekse condities in Nederland [Proefschrift]. Vossiuspers, Amsterdam, Nederland: Universiteit van Amsterdam; 2015. ISBN: 978 90 562 97640
  6. Mak G. Doubtful sex in civil law: Nineteenth and early twentieth century proposals for ruling hermaphroditism. Cardozo JL & Gender. 2005;12:197.
  7. Mak G. “So we must go behind even what the microscope can reveal”: The Hermaphrodite’s “Self” in Medical Discourse at the Start of the Twentieth Century. GLQ: A Journal of Lesbian and Gay Studies. 2005;11(1):65-94. https://doi.org/10.1215/10642684-11-1-65
  8. Mak G. Metamorfoses van sekse: hermafroditisme en de verschijning van een ‘sekse van het zelf’ in operatieve praktijken vanaf het einde van de negentiende eeuw. Tijdschrift voor Genderstudies. 2008;11(2):23-38.
  9. Mak GA. Doubting sex. Inscriptions, bodies and selves in nineteenth-century hermaphrodite case histories. Manchester, UK: Manchester University Press; 2012.
  10. Reis E. Bodies in doubt: An American history of intersex. Baltimore, Maryland, USA: Johns Hopkins University Press; 2009. 216 p. ISBN: 9780801891557
  11. Reis E. Did Bioethics Matter? A History of Autonomy, Consent, and Intersex Genital Surgery. Medical Law Review. 2019(fwz007):1-17. https://doi.org/10.1093/medlaw/fwz007