Minden interszexuális gyermek interszexuális felnőtté válik. A kutatások azt mutatják, hogy az interszexuális felnőtteknek sok van lelki Problémák vannak¹Az ilyen problémákról beszámoló tanulmányok átfogó áttekintése a weboldal Társadalmi hatás oldalán található a nemek sokszínűsége.NL: LINK.  amelyek a megbélyegzéshez és a kényszerű titoktartáshoz kapcsolódnak^{[11, 13]}. A társadalmi változásoknak meg kell akadályozniuk az ilyen problémákat^[9]. Bár az iskolák erre egyre jobban odafigyelnek genderidentitás kevés figyelmet fordítanak a nemek közötti sokféleségre^[3]. Az interszexuális tanulók és hallgatók más tanulóknál nagyobb valószínűséggel nem fejezik be tanulmányaikat^[10]. Európai kutatások szerint az interszexuális felnőtteknél 4,3-szor nagyobb a valószínűsége annak, hogy pszichés problémái vannak²A DSD-LIFE vizsgálatban a betegek 54,2%-ánál jelentettek pszichiátriai rendellenességeket. DSD (a kontrollcsoport 10,6%-ához képest), és megkísérli öngyilkosság a DSD-s betegek 6,8%-ánál (szemben a kontrollcsoport 1,8%-ával)^[5]. Az amerikai kutatásban a résztvevők csaknem harmada jelezte, hogy öngyilkosságot kísérelt meg^[18]. Ez éles ellentétben áll a pszichológus PhD kutatásaival Pénz János aki az 1950-es években a kutatásában részt vevők 14 emberénél (8 százalékánál) talált pszichopatológiát, ebből csak egy embernél volt ez az „ambi-szexuális konfliktusnak” tulajdonítható.^[14]. Részletes információkért lásd a 234. lábjegyzetet (következő felsorolás). ³234. lábjegyzet: John Money 1952-es (nyilvánosan nem hozzáférhető) disszertációjában egy 184 fős csoportra alapozva kijelenti: „Még a kétes esetek figyelmen kívül hagyása is […] 8% feltűnően alacsony. előfordulása pszichopatológia egy olyan csoportban, amely annyira ki van téve a paradoxonban élés feszültségeinek és problémáinak. 1 egyénből csak egynél jelentkeztek olyan pszichotikus tünetek, amelyek az ambiszexuális konfliktusnak tulajdoníthatók.” [180. o.] A 197. oldalon található lábjegyzetben Money jelzi, hogy nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a dolgozatban leírt 188 eset „pszichológiai kiigazítása” túlságosan pozitív képet festhet a „hermafroditákról” általában; Money szerint ennek az ellenkezője igaz: „Az a tény, hogy a minta valószínűleg a legdrámaibb és legfurcsább anatómiai és pszichológiai kétértelműségek javára torzul, valójában kedvez az ebben a fejezetben bemutatott következtetéseknek.”^[14] Money Joan és John Hampsonnal együtt ugyanezt a meglepetést fejezte ki 1957-ben egy publikált cikkben.^[15]. Alig két évvel később számos kanadai orvos zavaros „matematikai bizonyítékokra” támaszkodva azt írta, hogy Money és Hampsonéknak nem lehetett igaza, mert 17(!) interszex ember közül mindössze négy pszichiátriai betegségtől mentes személyt találtak.^[1] – olyan betegségek, amelyeket név szerint nem említenek, és amelyek a mai ismeretek alapján úgy tűnik, hogy összefüggésben vannak a szerzők véleményével gender majd interszexszel. Mert ez nem szerepel az elképzeléseikben gender Cappon és társai tévesen látták pszichiátriai problémának azt a sok dolgot, amelyen meglepődtek. De a tendencia beindult: nyilvánvalóan mostantól az interszexhez pszichiátriai problémák is társulnak. A DSD-LIFE vizsgálatban a DSD-s betegek 54,2%-ánál jelentettek pszichiátriai rendellenességeket (szemben a kontrollcsoport 10,6%-ával), öngyilkossági kísérleteket pedig a DSD-vel élők 6,8%-ánál (szemben a kontrollcsoport 1,8%-ával). ^[5].

mint a nem interszexuális felnőttek, és 3,8-szor nagyobb valószínűséggel kísérelnek meg öngyilkosságot^[5]. Az amerikai kutatásban a résztvevők több mint fele (53,6%) leírta papságát egészség tisztességes/szegény, és a résztvevők csaknem harmada jelezte, hogy öngyilkosságot kísérelt meg^[18].⁴Ebből nem lehet arra következtetni, hogy a depresszió és az öngyilkosság az interszex vagy a DSD tünetei. Az önrejtőzés (a szégyennel vagy bűntudattal kapcsolatos titokkal való együttélés) depresszióhoz és öngyilkossághoz vezet^[6]. Az önrejtőzés szignifikánsan korrelál a szorongás, a depresszió és a fizikai tünetek önbeszámolóival, és a fizikai és pszichológiai tünetek eltérésének szignifikánsan növekvő százalékát teszi ki, még a trauma előfordulásának, a trauma szorongásának, a trauma felfedésének és a szociális támogatásnak a kontrollja után is, közösségi hálózat és az önkifejezés^[12]. Az önrejtőzés a hitelesség érzéséhez és az általános önfeltárás csökkenéséhez vezet (azaz olyan önreleváns információk felfedéséhez, amelyek nem korlátozódnak a megbélyegzett identitásra); a stigmatizált identitás elrejtésének (a felfedéssel szemben) káros interperszonális hatásait külső megfigyelők és nem megbélyegzett interakciós partnerek figyelik meg.^[16]. Az önrejtőzés megnövekedett pszichológiai szenved, és ezáltal károsítja az egészséget^[17]. A nyitottság valójában jobb mentális egészséghez vezet ^[7]. Ezért valószínű, hogy a megbélyegző és (néha még) önrejtőző kezelés az interszex emberek depressziójának és öngyilkossági kísérleteinek oka, nem pedig maga az interszex.

A múltban „normalizált” felnőtteknek legalább független pszichológusok támogatására számíthatnak^[8] valamint segítségért az NNMB-kből eredő hormonális vagy fizikai problémákhoz^[19].

Független pszichológiai segítségnyújtás, az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága kérésének megfelelően^[2]azonban még nem vagy alig elérhető^{[4, 8]}. Ráadásul a pszichológusok befolyása az orvosi kezelésben korlátozott; a pszichológia alulalkalmazásához csak az orvostudomány túlnyúlása felel meg a pszichológiai kérdésekben^[8].