TÉRVÉTELEK#DJohn Money értekezése

  1. korlátozás: A Harvard korlátozza John Money disszertációjára hivatkozva, amely fontos kutatásokat tartalmaz az interszex emberekről, és "alapvonalat" biztosít az NNMB-k számára (nem konszenzusos, nem szükséges orvosi kezelések).
  2. Kutatás az interszexről: A Money interszex embereken végzett kutatása, amely a pszichológiai alkalmazkodást és a mentális egészséget vizsgálta, a pszichopatológia feltűnően alacsony előfordulását mutatta ki, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét várták.
  3. Zavar és kudarc: Pénzt összezavartak a megállapításai, és arra számított, hogy az interszex pszichológiai problémák forrása lesz. Kudarca, és különösen annak tagadása a John/Joan-ügyben hozzájárult az interszexuális emberek sérelméhez.
  4. Fokozott pszichés problémák a kezelések után: A legújabb kutatások, mint például a DSD-LIFE tanulmány, a pszichiátriai rendellenességek és az öngyilkossági kísérletek magas előfordulási gyakoriságát mutatják DSD-ben szenvedő személyeknél. John Money tézisével kombinálva nyilvánvaló, hogy a kezelések okozzák ezeket a pszichológiai problémákat.
  5. Tanulás a múltból: A történelem azt mutatja, hogy a társadalmilag elfogadhatatlan identitások orvosi kezelése gyakran indokolatlan patologizáláshoz vezet. Itt az ideje, hogy véget vessünk az NNMB-knek, mivel nincs bizonyíték a pozitív hatásukra.


AI-val összefoglalva és egy szerkesztő által ellenőrizve.

D. FÜGGELÉK

John Money rejtett értekezése

Pénz János 1952-ben doktorált a Harvardon az interszex emberekről szóló disszertációjával. John Money disszertációja nem jelent meg, de érdekes információkat tartalmaz a papról egészség az interszex emberekről.

Pénz János

(Ez a szöveg a fejezet 234. lábjegyzetén alapul 6565: Az interszex önmagában nem okoz pszichés problémákat.Tévhit, hogy az interszex pszichológiai problémákhoz vezet.)

John Money – Harvard közleménye

Figyeljük meg, hogy John Money disszertációjára a szerző engedélye nélkül nem szabad hivatkozni. Ennek során a Harvard visszatart fontos tudományos információkat, és ezért részben felelős a nem konszenzuson alapuló, szükségtelen orvosi kezelések (NNMB) fenntartásáért.

John Money (1921-2006) pszichológus és szexológus, aki Új-Zélandon született, majd Amerikába költözött, azzal a kijelentésével vált ismertté, hogy gender nevelés révén fejlődik, nem pedig a természeten keresztül. A John/Joan-ügy tévesnek bizonyult. De kutatásokat végzett interszex emberekről is. Disszertációjához 10 interszex emberrel készített interjút és vizsgált meg, és 1895 másik interszex emberről szerzett információkat az 1951 és 274 közötti időszakból származó orvosi feljegyzések és tudományos publikációk alapján.

Kár, hogy a dolgozatát soha nem publikálták hivatalosan, mert ez a kutatás valójában egy olyan embercsoport tökéletes „kiindulási mérése”, akiket még nem „kezeltek” az Optimal szerint. Gender Irányelv. Ha az 1952-es eredményeket összevetjük a 70 évvel későbbi eredményekkel, egyértelmű, hogy Money miért nem akarta, hogy a dolgozatát idézzék.

Kudarca a John/Joan-ügyben, különösen az, hogy nem volt hajlandó meghátrálni a helytelen következtetésétől gender a nevelés alakítja, tagadhatatlanul sok kárt okozott szinte minden interszex embernek.

Tézis

Money disszertációjában két kérdést tett fel magának:

Az első arról szól, hogy ezek az emberek hogyan alkalmazkodnak ahhoz a nemhez, amellyel együtt nevelkedtek, különösen, ha testalkatuk és fiziológia ütközik ezzel. A pszichológiaiak funkciókat automatikusan az élen, vagy maradandó a nevelés hatása? [2.o.] [12] 1Eredeti: Az első arra vonatkozik, ahogy ezek az emberek alkalmazkodnak a sex vagy nevelés, különösen, ha testi formájuk és fiziológiájuk ellentmond ennek. A pszichológiai funkciók automatikusan irányítanak, vagy a nevelés hatása tartós?[12]

A második ezeknek az embereknek a mentális egészségével kapcsolatos, akik gyakran nevetségesen nem megfelelő nemű ruhákba öltözve jelennek meg. Engednek-e az ilyen nyilvánvaló szexuális problémák nyomásának, amint azt a pszichiátriai elméletek sugallják, vagy kellőképpen alkalmazkodnak az élet követelményeihez? [2.o.][12] 2A második ezeknek az embereknek a mentális egészségével kapcsolatos, akik gyakran úgy tűnnek, hogy a gonoszok ruháiba öltöznek. sex. Tessék, ilyen kiáltványokkal sexValódi probléma, amellyel meg kell küzdeni, összeomlik a feszültség alatt, ahogyan a pszichiátriai elmélet elhiteti az embert, vagy megfelelően alkalmazkodik az élet követelményeihez? [12] Pénzállamok 184 fős csoport alapján

Még a kétes esetek figyelmen kívül hagyásával is […] 8% rendkívül alacsony adat előfordulása pszichopatológia egy olyan csoportban, amely annyira ki van téve a paradoxonban élés feszültségeinek és problémáinak. 1 egyénből csak egynél jelentkeztek olyan pszichotikus tünetek, amelyek az ambiszexuális konfliktusnak tulajdoníthatók.” [180. o.] [12]

A 188. oldalon található lábjegyzetben Money jelzi, hogy nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a dolgozatban leírt 284 eset „pszichológiai kiigazítása” túlságosan pozitív képet festhet a „hermafroditákról” általában; Money szerint ennek éppen az ellenkezője a helyzet:

Az a tény, hogy a minta valószínűleg a legdrámaibb és legfurcsább anatómiai és pszichológiai kétértelműségek javára torzít, valójában kedvez az ebben a fejezetben bemutatott következtetéseknek.”[12]

Money Joan és John Hampsonnal együtt ugyanezt a meglepetést fejezte ki 1957-ben egy publikált cikkben.[13].

Következtetés a pénzről

Úgy tűnik, a pénzt összezavarták a megállapításai, mert az egyetlen logikus következtetés (hogy nem volt probléma, mert nem volt probléma) egyértelműen nem felelt meg annak, amit várt. Azt írta, hogy bár az interszexek a nemi szervek anatómiáján és annak származékos megnyilvánulásain kívül nem különböznek az anatómiailag normális emberektől, elvárható, hogy hermafroditizmus „a pszichózis és neurózis termékeny forrása”. A hiánya lelki ezért a problémákat egyfajta erőnek tulajdonította, amellyel az interszexuális emberek látszólag rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy jobban kezeljék a problémákat, mint mások. Ha pedig pszichés problémáik vannak, akkor – írja Money – legalább egy további tényezőnek kell lennie. Eszébe sem jutott, hogy erre az erőre nincs szükség, mert maguk az interszexuálisok sem látnak okot pszichológiai problémákra.

[…] az ember nem lepődött volna meg, ha a hermafroditizmus paradoxona a pszichózis és a neurózis termékeny forrása lett volna. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy az úgynevezett funkcionális pszichózis előfordulása a leginkább ambiszexuális hermafroditáknál – azoknál, akik nem tudtak nem tudni, hogy szexuálisan kétértelműek – rendkívül alacsony volt. A klasszikus típusok neurotikus patológiáinak incidenciája is feltűnően alacsony volt.[12]

[…] tekintettel a neurózis ritka előfordulására a veszélyeztetett egyének teljes csoportjában, szükségesnek tűnik azt feltételezni, hogy a szexuális problémák és konfliktusok önmagukban nem elegendőek a neurózis kialakulásához…[12]

(Lásd a Money teljes szövegét, amely a zavaráról ír alább.)

Válasz a pénzre

Mindössze két évvel Money megjelenése után számos kanadai orvos zavaros „matematikai bizonyítékokra” támaszkodva azt írta, hogy Money és Hampsonéknak nem lehetett igaza, mert 17(!) interszexuális személy között mindössze négy pszichiátriai betegségtől mentes személyt találtak.[4] – olyan betegségek, amelyeket név szerint nem említenek, és amelyek a mai ismeretek alapján úgy tűnik, hogy összefüggésben vannak a szerzők véleményével gender majd interszexszel. Mert ez nem szerepel az elképzeléseikben gender Cappon és társai tévesen látták pszichiátriai problémának azt a sok dolgot, amelyen meglepődtek. De a tendencia beindult: nyilvánvalóan mostantól az interszexhez pszichiátriai problémák is társulnak.

70 évvel később

A DSD-LIFE vizsgálatban a betegek 54,2%-ánál jelentettek pszichiátriai rendellenességeket. DSD (a kontrollcsoport 10,6%-ához képest), és megkísérli öngyilkosság a DSD-s betegek 6,8%-ánál (szemben a kontrollcsoport 1,8%-ával)[7]. 70 év után John Money utódai megtalálták a fent említett „járulékos tényezőt” – de eszükbe sem jut, hogy ez maga a kezelés.

Wat nu?

Még akkor is, amikor a homoszexualitás még betegség volt, feltűnő számú meleg embernek voltak pszichés problémái. Mint most az interszex embereknél egészségügyi dolgozók meg voltak győződve arról, hogy ennek az az oka, hogy pácienseik homoszexuálisok, akiknek orvosi kezelésre volt szükségük.[3, 8, 9, 15] Valójában kevés új van a nap alatt: transgenders betegek voltak[14] (sok egészségügyi szakember még mindig így gondolja), a szufrázsit betegek voltak [11], a feministák betegek voltak [10], menekülő rabszolga emberek voltak betegek [5], a deviáns szexuális preferenciákkal rendelkező emberek betegek voltak [1, 6], az egyedülálló anyák betegek voltak [2]Röviden, mindenkit, akivel a társadalomnak nehézségei voltak vagy nehézségei vannak, valamikor betegnek neveztek.

Éppen ezért itt az ideje, hogy figyelembe vegyük a múlt tanulságait, és véget vessünk a konszenzuson alapuló, nem alapvető egészségügyi kezeléseknek (NNMB). E kezelések állítólagos pozitív hatását soha nem kutatták kellőképpen, és soha nem is bizonyították.

Hermaphroditism: An Inquiry Into the Nature of a Human Paradox – pages 202-204[12]

The second aspect psychological theory for which the evidence in this review carries implications has to do with the relationship of psychosexual conflict to the process of psychopathology. The findings are somewhat disconcerting, for one would not have been surprised had the paradox of hermaphroditism been a fertile source of psychosis and neurosis. The evidence, however, shows that the incidence of the so-called functional psychosis in the most ambisexual of the hermaphrodites -those who could not help but be aware that they were sexually equivocal-   was extraordinarily low. The incidence of neurotic pathology of the classic types, was also conspicuously low.

To relate this hermaphroditic evidence to theories of psychopathology in anatomically normal people, one must assume that hermaphrodites and anatomically normal individuals are similar in all respects save the genital anomaly and its derivative manifestations. It would then be logical to assume that hermaphrodites, being subject to an obvious source of sexual conflict, are more liable to become psychologically upset and to develop symptoms of psychopathology, because their sexual conflicts -and the case histories leave no doubt that they had them- are easier to cope with, being more tangible. Such an hypothesis does not stand up very well under the weight of evidence from the cases studied in psychological detail, namely, that hermaphrodites appear to have symbolic psychosexual fantasies similar to, and as intangible as those usually found in anatomically normal people reared in the same sex as the, in addition to their special hermaphroditic problem.

Thus, an alternative hypothesis would state that sexual conflicts and problems are not in themselves sufficient to induce psychosis or neurosis. Debatable as this hypothesis is, it is by no means untenable in the evidence afforded by the low incidence of non-organic psychoses in hermaphrodites. It is by no means so easy tenable, however, in the case of neurosis. Despite the low incidence of neurotic complaints in hermaphrodites, there were some instances in which one seemed justified in inferring a relationship between the psychopathology and the ambisexual state.

Yet in view of the infrequent incidence of neurosis among the entire group of vulnerable individuals, it appears necessary to postulate that sexual problems and conflicts in themselves are not sufficient to induce neurosis, unless at least one other variable may pertain to somatic phenomena.

In other instances, notably those of change of sex imposed during childhood, the evidence pointed to an additional variable which was exclusively psychological in nature and bore a close relationship to teaching and the lessons of experience, and in all probability to age.

A study of the detailed reports in Part Two throws a provocative highlight on this elusive variable. On the whole, however, one thing is clear: traditional and contemporary theories which ascribe the origins of non-organic psychosis and neurosis exclusively to psychosexual conflicts and problems must bet be suspect. They require re-examination, if not modification and revision.

(Originally one paragraph, split for readability.)

Hermafroditizmus: Egy emberi paradoxon természetének vizsgálata – 202-204. oldal[12]

A pszichológiai elmélet második aspektusa, amelyre a jelen áttekintésben szereplő bizonyítékok vonatkoznak, a pszichoszexuális konfliktus és a pszichopatológia folyamatának kapcsolatára vonatkozik. A megállapítások némileg nyugtalanítóak, mert nem lepődnénk meg, ha a hermafroditizmus paradoxona a pszichózis és neurózis termékeny forrása lett volna. A bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy az úgynevezett funkcionális pszichózis előfordulása a legambiszexuálisabb hermafroditáknál – azoknál, akik nem tudtak nem tudni, hogy szexuálisan kétértelműek – rendkívül alacsony volt. A klasszikus típusok neurotikus patológiáinak incidenciája is feltűnően alacsony volt.

Ahhoz, hogy ezt a hermafrodita bizonyítékot az anatómiailag normális emberek pszichopatológiájának elméleteivel kapcsolatba lehessen hozni, feltételeznünk kell, hogy a hermafroditák és az anatómiailag normális egyének minden tekintetben hasonlóak, kivéve a nemi szerveket. rendellenességek és a származtatott megnyilvánulások. Logikus lenne tehát azt feltételezni, hogy a hermafroditák, akik egyértelműen szexuális konfliktusok forrásának vannak kitéve, nagyobb valószínűséggel esnek pszichés zavarba, és pszichopatológiai tüneteket mutatnak ki, mivel szexuális konfliktusaik – és az esettörténet nem utal arra, hogy nem léteznek. kétséges, hogy megvoltak – könnyebben kezelhetők, mert jobban tapinthatóak. Egy ilyen hipotézis nem állja meg a helyét a szóban forgó esetekből származó bizonyítékok súlya alatt pszichológiai részletesen tanulmányozták, nevezetesen, hogy úgy tűnik, hogy a hermafroditák szimbolikus pszicho-szexuális fantáziákkal rendelkeznek, amelyek hasonlóak és éppoly megfoghatatlanok, mint az anatómiailag normális, anatómiailag normális emberekben, akik ugyanabban a nemben nőttek fel, mint a különleges hermafrodita problémájuk.

Így egy alternatív hipotézis azt állítaná, hogy a szexuális konfliktusok és problémák önmagukban nem elegendőek pszichózis vagy neurózis kialakulásához. Bármennyire is vitatható ez a hipotézis, semmiképpen sem tarthatatlan, tekintve a nem szervi eredetű pszichózisok alacsony előfordulását a hermafroditákban. Karbantartása azonban közel sem olyan egyszerű neurózis esetén. Annak ellenére, hogy a hermafroditákban alacsony a neurotikus panaszok előfordulása, volt néhány olyan eset, amikor indokoltnak tűnt a pszichopatológia és az ambiszexuális állapot közötti kapcsolat következtetése.

Tekintettel azonban a neurózis ritka előfordulására a sérülékeny egyének egész csoportjában, szükségesnek tűnik azt feltételezni, hogy a szexuális problémák és konfliktusok önmagukban nem elegendőek a neurózis kialakulásához, hacsak nem jöhet szóba legalább valami más, a szomatikus jelenségek.

Más esetekben, különösen a gyermekkorban kikényszerített nemváltás esetében, a bizonyítékok egy további változóra mutattak rá, amely kizárólag pszichológiai jellegű volt, és szoros kapcsolatban állt az oktatással és a tapasztalati tanulságokkal, és minden valószínűség szerint az életkorral.

A második részben található részletes jelentések tanulmányozása provokatív megvilágításba helyezi ezt a megfoghatatlan változót. Összességében azonban egy dolog világos: gyanakodva kell tekinteni azokra a hagyományos és kortárs elméletekre, amelyek a nem szervi pszichózis és neurózis eredetét kizárólag a pszicho-szexuális konfliktusoknak és problémáknak tulajdonítják. Újraértékelést igényelnek, ha nem kiigazítást és felülvizsgálatot.

(Eredetileg egy bekezdés, az olvashatóság kedvéért felosztva.)

Nézőpont NNID

A mentális egészségügyi problémák iatrogén eredetű károsodások

A pszichológiai problémákat az interszexuális emberekkel való bánásmód okozza, nem az interszex vagy a DSD. A mentális egészségügyi problémák tehát egyfajta iatrogén hatású kár (orvosi kezelés okozta kár).

Amit az emberek mondanak


  • LAD
    Cital.[a]
    — Éva, 24 éves – 2023
Szó szerinti idézet emberi jogi paradigma
Szó szerinti idézet Orvosi paradigma
Kiejtés/ajánlás/idézet emberi jogok intézmény vagy hatóság
Könyv vagy (lektorált) cikk idézete, amely nem egy szerzőnek tulajdonítható,
paradigmától függetlenül
  1. Adriaens PR. Are Paraphilias Mental Disorders? The Case of the DSM. In: Meacham D, redactie. Medicine and Society, New Perspectives in Continental Philosophy. Dordrecht: Springer Netherlands; 2015. p. 159-178. https://doi.org/10.1007/978-94-017-9870-9_10
  2. Bakker N. In the interests of the child: psychiatry, adoption, and the emancipation of the single mother and her child – the case of the Netherlands (1945–1970). Paedagogica Historica. 2019;55(1):121-136. https://doi.org/10.1080/00309230.2018.1514414
  3. Barlow DH, Agras WS. Fading to increase heterosexual responsiveness in homosexuals. Journal of applied behavior analysis. 1973;6(3):355-366. https://doi.org/10.1901/jaba.1973.6-355
  4. Cappon D, Ezrin C, Lynes P. Psychosexual identification (psychogender) in the intersexed. Canadian Psychiatric Association Journal. 1959;4(2):90.
  5. Cartwright SA. Diseases and Peculiarities of the Negro Race. De Bow’s Review, Southern and Western States. 1851;Volume XI, New Orleans.
  6. De Block A, Adriaens PR. Pathologizing Sexual Deviance: A History. The Journal of Sex Research. 2013;50(3-4):276-298. https://doi.org/10.1080/00224499.2012.738259
  7. Falhammar H, Claahsen-van der Grinten HL, Reisch N, Slowikowska-Hilczer J, Nordenstrom A, Roehle R, et al. Health status in 1040 adults with disorders of sex development (DSD): a European multicenter study. Endocrine Connections. 2018. https://doi.org/10.1530/ec-18-0031
  8. Galdston I. Homosexuality: A Report by the Committee on Public Health. Bulletin of The New York Academy of Medicine. 1964;40(7):576-580.
  9. Hegarty P. A Recent History of Lesbian and Gay Psychology: From homophobia to LGBT. Abingdon, Oxon, UK: Routledge; 2018. ISBN: 978-1-138-67939-9
  10. Libbon SE. Pathologizing the female body: phallocentrism in Western science. Journal of International Women’s Studies. 2007;8(4):79-92.
  11. Miller I. Necessary Torture? Vivisection, Suffragette Force-Feeding, and Responses to Scientific Medicine in Britain c. 1870–1920. Journal of the History of Medicine and Allied Sciences. 2009;64(3):333-372. https://doi.org/10.1093/jhmas/jrp008
  12. Money J. Hermaphroditism: An Inquiry Into the Nature of a Human Paradox [PhD thesis]. Cambridge, MA, USA: Harvard University; 1952.
  13. Money J, Hampson JG, Hampson JL. Imprinting and the establishment of gender role. AMA Archives of Neurology & Psychiatry. 1957;77(3):333-336. https://doi.org/10.1001/archneurpsyc.1957.02330330119019
  14. Prunas A. The pathologization of trans-sexuality: Historical roots and implications for sex counselling with transgender clients. Sexologies. 2019;28(3):e54-e60. https://doi.org/https://doi.org/10.1016/j.sexol.2019.06.002
  15. Tozer EE, McClanahan MK. Treating the Purple Menace: Ethical Considerations of Conversion Therapy and Affirmative Alternatives. The Counseling Psychologist. 1999;27(5):722-742. https://doi.org/10.1177/0011000099275006